Egy bolygó alapos megismerése a felszíni jellemzőinek megismerése. A becsapódási kráterek mérésével a bolygókutatók olyan információkat tudnak felfedni, mint például a Merkúr felszínének eredete és fejlődése. Tudjuk, hogy ez számok kérdése, de pontosan hogyan történik, ha fizikailag nem tud ott lenni?
A kráterek mérete, alakja és szerkezete az a közös kötés, amelyen a legtöbb naprendszeri test osztozik. Azáltal, hogy megértik a készítés fizikáját, a kutatók modellezéssel következtetéseket vonhatnak le. Laboratóriumi becsapódási kísérleteik és numerikus szimulációik lehetővé teszik a kráterek minőségének megítélését bolygóskálán. Eredményeik további finomítása érdekében összehasonlítják az új, valamint az erodált kráterek ismert adataival. Ez az információ világosabb képet ad a felszíni tulajdonságokról, például az ásványi lerakódásokról, a talaj összetételéről, a jéglerakódásokról, az arányokról és egyebekről. A Mercury alakjának és méretének vizsgálata a MESSENGER űrszonda által szerzett megfigyelések alapján csak a kezdet.
Miért olyan fontos a Merkúr-kráter vizsgálata? Talán azért, mert felszíni gravitációs gyorsulása (3,7 m/s2) majdnem megegyezik a Marson tapasztalt gravitációs gyorsulással. Ebben az esetben a gravitáció fontos szerepet játszik, mivel az „átmeneti átmérőt” befolyásolja. A tanulmány szerint „Az egyszerű kráterek általában tál alakúak, míg az összetett kráterek teraszos falakkal rendelkeznek, és tartalmazhatnak egy központi csúcsot. Ha a gravitáció lenne a domináns tényező, amely szabályozza az átmeneti átmérőt, akkor azt várnánk, hogy ez az átmérő hasonló lesz a Merkúron és a Marson. Ezek a Merkúron megfigyelt átmeneti átmérők azért fontosak, mert nyomokat adnak a marsi kéreghez. Különbségeik gyengébb felszínt jelenthetnek a felszínhez közeli vízjég miatt.
Példa összetett kráterre a Merkúron, körülbelül 55 km átmérőjű, középpontja 63,5° ÉSZ, -139°E közelében, amelyet MDIS (balra) és MLA (jobbra) profilált. Egy kicsit nagyobb összetett kráter fekszik az MLA-profil mentén délre.
A Mercury lézeres magasságmérő (MLA) és a Mercury Dual Imaging System (MDIS) keményen dolgozik, hogy biztosítsa a kráterképződés tanulmányozásához szükséges fényképadatokat. Mostantól betekintést nyerhetünk a központi csúcsokba, falakba, padlókba és lejtőkbe. Ezenkívül kapunk egy tömör mérést az átmérőkről. A Holdhoz hasonlóan a kutatók az árnyékok mérésével is felmérhetik a mélységet. Noha az MLA nem mindig használható az ilyen típusú mérésekhez, ezek a friss meglátások elősegítik a kráterek tulajdonságainak megértését – mind a Merkúron, mind a Naprendszerünk összes lyukas testén.
Eredeti hírforrás: Messenger News.
